"Személyessé lesz a világ, minden megneveződik." M.M.

A gyermek sajátos nyelve a játék. A környezet a kicsi gyermekhez viszonyítva aránytalanul, birtokba vehetetlenül, megismerhetetlenül bonyolult és nagy, de a kis, élettelen tárgyak segítségével úrrá lehet a fölébe növő dolgokon. Ezt már az ősember is felismerte és a valóságos világ tárgyainak kicsinyített mását adta a kezébe játékként ( babát, fazekat, lovat). A dolgok kicsinyített mása veszélytelenebbé teszi és megszelídíti a világot. A birtokbavétel, a megismerés manipuláción, utánzásos, ismétlődő játékon, tanuláson keresztül történik.

De nemcsak a tárgyak nőnek a gyermek fölé, hanem a történések és érzelmek, a saját impulzusai kiélésének akadályai, a kötődések és a környezet tagjainak magatartása is. A nehezen feldolgozható élménytől, az erősebb izgalomtól úgy igyekszik szabadulni, hogy az adott helyzetet cselekvően megismétli, azaz eljátssza. Azért cselekvően, mert a gondolkodás és verbalitás a gyermeknek nem eszköze. Ezek ugyanúgy fölébe nőnek és kiismerhetetlenek, mint a tárgyak. Mivel a megismétlést a maga teljes valóságában a gyermek nem hajtja végre, és igénye sincs rá, áttételeket, dinamikus egységeket használ. Ezek a mutatói annak, hogy milyen eszközökkel, milyen nívón és formában tudja felfogni, feldolgozni és visszaadni környezete szintjeit.
A játékterápiában a gyermek nemcsak a történéseket ismétli meg cselekvően, hogy a feszültségektől szabaduljon, hanem impulzusait, félelmeit, tudatos és nem tudatos vágyait is ezen az úton vetíti a külvilágba. Ezért tudjuk a gyermeket spontán játékos cselekvésén keresztül megismerni, és ezért tudunk az egységek segítségével a motivációban módosítani, rossz viselkedési mintákat felbontani, újakat kialakítani.

A terápiás egységekkel tereljük a gyermeket. És mivel a kisgyermeknél az egyes szintek (játék-valóság, értelem-érzelem, impulzus-akarat) nincsenek izolálva, egymásba játszanak, összemosódnak - a játékos történés ekvivalens a valósággal. Ezt a hatótényezőt külön megerősítjük azzal, hogy a játékos történéssel - szükség esetén - analóg történés biztosítunk a valóságban. A kicsinyített, játékos világot átvisszük a valóságra. Amit a gyermek megfordított, azt mi visszafordítjuk.
A gyermek természetes nyelvét, a játékot, megtanuljuk, és ezen a nyelven kommunikálunk vele. Ennek a nyelvnek is vannak szavai, szabályai, nyelvtana, de még rendhagyó igéi is. A szubjektív-objektív tájékozódás már alapja a közvetett (non direkt) terápiának, ami az általunk bevezetett játékterápiával együtt fut. A kicsinyített világot csak úgy tudjuk eredményesen áttenni a valóságba, ha a kettőt összehangoljuk.

A VILÁGJÁTÉK^®
A tapasztalatok szerint a legjobb és legátfogóbb játékdiagnosztikai és terápiás módszer. Előnye, hogy a vizsgált személyben játék-, alkotás- örömélményt kelt, korosztályra való tekintet nélkül. Maga az építés folyamata, a problémák és feszültségek megjelenítése alkotás és játék közben terápiás hatású.

Munka közben jó emberi és terápiás kapcsolatot lehet kiépíteni. Sőt, nyugodtan mondhatjuk az építés és exploráció, ha megfelelő módon történik, a terápia bevezetője. Másik fontos tényező, hogy az intelligencianívótól kezdve a személyiségstruktúráig kapunk jól használható információkat, hogy feltárhatjuk a félelmeket, vágyakat, konfliktusokat, traumákat. Gyakran a családi struktúrába is betekintést nyerünk.

Az is jelentős, hogy gyakran azokat a kulcskérdéseket tudjuk megragadni, amire a terápiás tervet építhetjük.

A VILÁGJÁTÉK^®-ot használhatjuk önmagában terápiás módszerként, alkalmazhatjuk más módszerekkel végzett terápia kiegészítőjeként, vagy a terápia egyes fázisainak, eredményeinek kontrollálására.
Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy kellő pszichológiai, pszichoterápiai gyakorlat nélkül sem okozunk vele ártalmat, nem követhetünk el művi hibát, ha passzívak maradunk, egyszerűen hagyjuk a gyermeket szabadon, folyamatosan játszani, játékát figyelemmel, empátiával követjük.

Természetesen a VILÁGJÁTÉK^® értelmezéséhez és terápiás alkalmazásához az általános klinikai pszichológiai tudáson kívül játékterápiás elméleti tudás és több évi gyakorlati munka szükséges. De a következő szempontok figyelembevételével nyugodtan hozzákezdhetünk a módszer alkalmazásához, ha munkánkat, értelmezésünket felülvizsgáljuk és a heteroanamnézissel, a családtagok  explorációjával, azaz a valósággal összevetjük. Vagyis: a gyermek családtagjaival folytatott megbeszélésekben, a pszichoterápiás munkában a valóságfedezetet megkeressük.

A VILÁGJÁTÉK^® ismertetéséből több olyan részletet kapunk, amit más játékdiagnosztikai és terápiás módszernél is értékesíthetünk.

Polcz Alaine